Elcsúszott

Fordulópont

Minden ember életében van, vagy vannak olyan dolgok, amin változtatni akar.
Van, aki fogyni, van, aki a cigiről akar leszokni, a saját boldogsága érdekében.
Az én esetemben ez egy kicsit más volt,
ugyanis nekem döntenem is kellett, hogy vagy a drogot, vagy a családomat választom.
Bevallom őszintén, volt olyan pont ezen az úton, amikor úgy gondoltam,
hogy inkább a drogot választom,
de végül sikerült döntenem, és úgy érzem, hogy jól döntöttem.
Most itthon ülhetek nyugodtan a számítógép előtt, és írhatom ezt a rövid művet,
amiben megpróbálom nektek tömören az eddigi életemet bemutatni.
Nekem céljaim se voltak,
úgy mint más velem egykorú fiatalnak.
Sokan mondják, hogy:”… én nem tudnék rá szokni, csak azért csináljuk, mert jól esik,
de, nem vagyunk rá szokva…”
Most azért beszélek többes számban, mert sok ismerősöm beleesett abba a hibába , hogy kipróbál kábítószereket , és onnan nekik sincs egyszerű , egyenes visszaút.
Én az elejétől fogva azt próbáltam magamnak bemesélni, hogy nem vagyok rá szokva.

Kétségbe voltam esve mikor kiderült, hogy mégis,
de erre csak akkor döbbentem rá mikor eljött a leszokás ideje.

Az első 2 hónap volt a legnehezebb nem is lehet semmihez hasonlítani.
Úgy éreztem magam, mint aki megveszett, idegesített minden, akkor voltam igazán agresszív, úgy éreztem magam, mint egy időzített bomba, csak épp azt nem tudtam hol jár a számláló.
Szerintem már majdnem 1 éve ennek az egész történetnek, és a mai napig nem vagyok biztos abban, hogy leszoktam.

Akárhol megérzem az illatát, esetleg látom is csábításba esem, úgymond kattogok.
Én viszont, úgy gondolom, hogy aki idáig eljutott, nem mondom, hogy legyen büszke magára, mert ezt nem lehet mondani, hiszen akkor lehetne magára büszke, ha el se kezdi.
Viszont a saját érdekemben, hogy ezt az utat ne keljen még egyszer bejárnom,
inkább arrébb vonulok, és csorgatom a nyálam …………….

“Mindenkinek végig kell járnia azt az utat, aminek a végén megérti az élet nagy összefüggéseit”

Pages: 1 2 3