Skip to content


Elcsúszott

Elcsúszott

Kisgyerek korában az ember nem is gondol bele abba, hogy milyen hosszú a felnőtté válásig az út.
Én is és minden más gyerek arra vágyik, hogy mikor lesz már végre felnőtt, akinek már saját autója, lakása esetleg motorja lehet, és nincsenek szülők, akik megmondják, hogy mit lehet, és mit ne csináljon.
Ilyenkor az ember úgy gondolja, hogy a szülők, tanárok csak rosszat akarnak neki, én is így voltam vele és nem engedtem, hogy jó irányba tereljenek.
Akármit mondtak én mindig az ellenkezőjét csináltam.
Azt viszont kiskoromban nem akartam megérteni, hogy miért jó, ha cigizik és iszik valaki, a drogról nem is beszélve.
Aztán az egyik gyerekkori barátommal, pontosan nem is emlékszem, hogy kezdődött, de arra igen, hogy a hamutálból kiszedtük a nagyobb csikkeket és elbujtunk, hogy elszívhassuk nyugodtan.

Később jöttek az iskolai verekedések és a tanárokkal szemben is egyre nagyobb ellenállást mutattam, ezért a szüleim úgy gondolták, ha új környezetbe és új tanárok közé kerülnék,
akkor visszább fognám magam.
Ez így is lett, sikerült elballagnom elég jó bizonyítvánnyal.
Nyári szünet után költöztem be a kollégiumba Pesten.
Úgy gondoltam, hogy iszok, cigizem, de a drogot sohase fogom kipróbálni.
Pár nap múlva, meglepődve néztem, hogy mégis milyen sok fiatal használ tudatmódosító szereket.
Fél év után már megszoktam, hogy nap, mint nap ezt látom, és úgy döntöttem, hogy kipróbálom én is úgysem szokom rá elsőre.
Így is tettem, vettem 1 szál füves cigarettát és elszívtam, furcsállottam, hogy utána nem éreztem semmit, és az íze se jó, nem értettem, hogy akkor minek használják.
Eldöntöttem, hogy ennyi egy életre elég is volt, aztán mégis oda jutottam, hogy még egy nem árthat meg, mivel az elsőt sem éreztem.
Innen már nem volt visszaút először heti 1-szer később heti 2-szer aztán mindennapossá vált, hogy szétszaggattam az agyamat és úgy szaladgáltam(-tunk) a koliba, hogy magamról nem tudtam .
Később már az iskolát is hanyagoltam, mivel hajnalig gyilkoltuk egymást és reggel senki sem tudott felébredni, szóval egyszerűbbnek láttam, ha néha bent maradok a kollégiumban és tovább bombázom az agyam.

Mindeközben már itthon a családomtól teljesen elfordultam, vagy haverokkal, vagy bulizni voltam, és ha anyám valamiről tudni akart egyből robbantam, szóval egyszerűbbnek láttam, ha nem is beszélek se vele se apámmal.
Pénteken hazaértem a kollégiumból beültem a számítógép elé, mentem a haverokhoz, vasárnap sorba álltam a heti pénzemért és boldogan mentem a koliba, hogy a heti pénzem még vasárnap este beválthassam fűre.

Klikk, tovább.

Posted in felépülés történetek.

0 Responses

Stay in touch with the conversation, subscribe to the RSS feed for comments on this post.

Some HTML is OK

(never shared)

or, reply to this post via trackback.