Skip to content


BaL története

Budapesten születtem és nőttem fel, egy lakóteleppel határolt kertvárosi részben, a szüleimmel és a 4 évvel idősebb bátyámmal. A szüleim első generációs értelmiségiek voltak és polgári értékrend szerint próbáltak felnevelni minket. Persze ez csak részben sikerülhetett nekik, mivel sok telepi vagánnyal jártam együtt iskolába és ez is erőteljesen formálta-alakította a viselkedésemet. Inkább a bevállalósággal, mint a tanulmányi eredményeimmel és a magatartás jegyemmel próbáltam kitűnni a többiek közül. Viszonylag jófejű gyerek lehettem, mert emlékeim szerint sosem tanultam, mégis négyes tanuló voltam.12 éves voltam, amikor a vitrinben díszként tartott külföldi cigikre a haverjaimmal elkezdtünk rájárni és 13 lehettem amikor először ittam alkoholt. Ekkoriban már egyszer szívtam fagyasztógázt is az Örs vezér téri „csövesekkel”, egy panel pincéjében, miután „bélást” azaz 2 forintosokat lejmoltunk a metró kijáratnál. Aztán kiszakadtam ebből a környezetből, mert a Képzőművészeti szakközépbe felvettek szobrász szakra. Hogy ide jelentkeztem, az jó részben annak tudható be, hogy az apám festő szeretett volna lenni, de formatervező lett, amit szerintem egy kicsit megbánt és nem akarta, hogy én is így járjak. Bár jó szándékkal, de sose hagyott kibontakozni, mindent meg akart csinálni helyettem. Sajnos emiatt nem éreztem semmit igazán magaménak és ez a személyiségfejlődésemben is gátolhatott.
Szóval a kisképzőbe kerültem, a „fertőbe”, ott láttam először narkós embereket a wc-ben, akik kodeineztek, meg noxyronoztak, és azok olyan érdekes csávók voltak, egy különleges világ. Oda akartam bekerülni.
Egyszer elhívtak, hogy váltsak ki, egy receptet. Kiváltottam és jutalmul be is szúrták nekem, a hydrokodint. Ez egy köhögés csillapító ópium származék volt, amit bár személyire adtak ki, de mégis könnyebben, mint a morfiumot és intravénásan lehetett szúrni, úgyhogy ezt használták az akkori cuccosok. Úgy éreztem, hogy igazán menő srác lettem, hogy beavattak. Eleinte ez elég is volt, nem is nagyon izgatott, de aztán majdnem minden hétvégére akartam szerezni anyagot, mert jobban tetszet mint az alkohol, mert nem volt másnaposság, meg olyan szeretetteljes nyugalmat éreztem tőle, amit lényegében semmi mástól. A szokásos menetrendtől eltérően, én csak később próbáltam ki a füvet amire azt hittem akkor, hogy ez a legjobb anyag és úgy gondoltam, hogyha ezzel kezdem, akkor „csak” füves lettem volna. Elkezdtem anyagozni, volt egy barátnőm és mellette felszedtem egy olyan lányt, akivel anyagozni is tudtam, szóval párhuzamosan volt két kapcsolatom. A kamuzás az minden napivá vált. Persze elvesztettem azt a lányt, akit „csak”szerettem. Maradt az anyagos kapcsolat, teljes 100%-os anyagozás. 18 éves korom előtt bekerültem a rendőrségre. Feljelentették a barátnőmet az osztálytársa szülei, mivel füvet adott neki. Én meg jó gyerek akartam lenni ezért mondtam, hogy mondjon be engem a zsaruknak és elviszem a balhét. Megtette. Megúsztam egy ügyészi figyelmeztetéssel, mert a szüleim szereztek egy ügyvédet, aki ezt kijárta. Ezek után már odafigyeltem, hogy ne kerüljek a rendőrség látókőrébe, mert ujjlenyomat és fotó is volt rólam. Egyébként magamnak való voltam. A rajzkészségemnek köszönhetően jól tudtam orvosi pecsétet hamisítani és a barátnőmmel váltattam ki a hamis, de jó receptet. Senkire nem volt szükségünk, hiszen egy üveg Hydrocodin 4Ft-ba fillérbe került, viszont sokat kellet mászkálni érte. Nyár elején mákot jártunk metszeni, azt szúrtuk, nem kellett váltani. A képzőművészetből kiszakadtam, pedig otthon még mindig ez volt az elvárás. Persze nem vettek fel a főiskolára. Nem csoda, hiszen rövidnadrágban mentem a felvételi beszélgetésre. 18 éves koromtól dolgoztam. Ekkoriban munka után jártunk váltani (receptet),és ez mindennapos lett. Meg egyre nehezebb, mert 3-4 hétnél sűrűbben nem lehetett egy ‘tár”-ban váltani, mert akkor levágták a tárosok, hogy mire kell. Egyre messzebb kellett járni, nagy volt a konkurencia. Már Miskolcra kellett menni, amit viszont kisajátítottam. Úgy tekintettem rá, hogy az az én területem. Utólag persze kiderült, hogy titokban lejártak mások is, úgy, hogy én ne tudjak róla. Ha kiderült, akkor csúnyán szóvá is tettem.
Elképesztő egy féreg lehettem, így utólag visszagondolva. Katona is voltam, de azt is végig anyagoztam. Ekkoriban már csak a napi betevő anyag érdekelt, nem jártam moziba, nem fociztam, nem zenéltem, a barátaimat sem kerestem fel.

Klikk, tovább

Posted in felépülés történetek. Tagged with .

0 Responses

Stay in touch with the conversation, subscribe to the RSS feed for comments on this post.

Some HTML is OK

(never shared)

or, reply to this post via trackback.