Skip to content


Kerék története

Maga a verseny a Rajna partján talált helyet, hogy ott összegyűjtse a sportág klasszikus feltörekvő nemzedékét. Meg felelő volt a helyszín. Egy hatalmas park a hidd lábánál s a kemping leért egész a folyópartig, lehessen hol romantikázni meg úszni, ha arra szottyan az embernek kedve.
Nem sokáig kellet egyedül kolbászolnom találkoztam nem is egy ismerőssel, beszélgetünk egy jót majd a sátrukhoz invitáltak, ahol beszívtunk s elindultunk meg nézni a forgatagot. Már be fellé menet ki szúrtam egy pár szemre való cangát amiket eddig csak magazinokban s videókon láthattam szóval egyből beindult a fantáziám.
Fergeteges volt a pörgés jóval nagyobb, mint 97-ben Eidhovenben Hollandiában. Akár Streetben vagy flatlandb én, de én ugye bár dolgozni jöttem szóval nem is, nagyon foglalkoztam vele, ki kivel van, vagy, hogy, merre pörög. Szerencsére a play station volt a sponzor (Sony) s volt egy jó pár konzol felállítva, ahol ingyen lehetett játszani akár naphosszat.
Leírhatatlan az érzés, ami úrrá lett rajtam miközben az elődöntőket néztem, pattanásig feszült hangulat sikeres gyakorlat esetén, pedig ováció. Szívesen lettem volna bármik riderhelyében. Az érzés, hogy ennyi ember figyelemmel kísérheti hosszú évek során elsajátítót varázslatos mozdulatok sorát, ajzó szerként hat rám a mai napig. Nem beszélve arról, hogy aki űzi is a sportot, az érzi a mozdulatok súlyát, hatalmát, könnyedségét, úralmát az érzések s a gravitáció felet nem hiába lovagok (riderek) hála a jó istenek.
S még fokozhatnám de, nem teszem hisz én, nem ezért vagyok itt, ha elég bátor lettem volna, akkor hoztam volna Q-cangáját s nevezzek, de én nem így tetem.
Úgy döntöttem az utolsó est hajnala lesz a lég jobb alkalom, hogy végre hajtsam tervemet, amiért jöttem is valójába, addig is lazulás, vegyülés fog menni fesztivál, feling.
Láttam egy cangát amire nagyon fájt a fogam, de a gazdája is tisztába volt mi van a hatalmába, s nem engedte szem, elöl téveszteni egy percig se, el se engedte.
Egyébként elég laza volt a biztonsági felügyelet, mint már azt említetem, de ez érthető volt, mert nem csak én szereltem szét a biztonságul szolgáló kerítést, ha nem sokan mások is. Ez azt jelenti, hogy a kempingben, ami a verseny helyszíne mellet foglalt helyet ésszerűen, na szóval szinte minden második össze kapcsolódási pontnál szét volt szedve. Ilyen kerítés darabkák voltak ezek valójában. Minden este hajnalig tartó ivás-szívás együtt lett, ami kell a lazításhoz, én is lazulgattam. Majd elmentem lefeküdni hisz hajnalban munka van, óra fejben bálit s már alszok is.
Eljött az én időm felkelek, a kempingben aludtam egy régi sporttársam sátrába. Összekapom magam, s már indulok is. A hajnal csendjét részegen őrjöngő bmx-esek törik meg a hatalmas tábortűz körül hajnali öt órakor. De ez engem nem izgat csak egy újabb kihívás, úgy kell csinálni, hogy ne vegyenek észre. Meg amúgy is van itt egy-két bokor meg fa s a sátrak is takarnak, figyelni kell minden apró részletre. Meg ezek szerencsére a kemping másik felébe verik a nyálúk, no para az a fenének, se kell. Minden hol bmx-ek szétszórva a sátrak előtt (kis kinder tojások). A gondosabbak összelakatoltak több biciklit, vagy oda lakatolták a kerítés részecskékhez féltet kincseiket. Akik nem azok beszopták, mert nem számítottak rám, de ettől függetlenül láttam, a hidd tövében a kerítéshez oda lakatolt bmx maradványokat. Szóval nem csak én voltam ilyen elvetemült, de ez nem felmentő ok. Szóval az első kupac bicikliből szemezgetek, amik kellően fedet helyen, vannak az óvatlan szemek elöl. De semmi használható, tehát tovább hajt az adrenalin, korán reggel éhgyomorra másnaposan. Következő lehetőség hallom az alvégről még mindig megy az állati én kieresztés, de mindegy jó az a hajtókar a kormány se rossz, kerekek remekek még valami, hm, jó az, na vigyük, nem lát senki jó akkor egy határozott mozdulattal fel, állítom, mintha most keltem volna fel, s ki ugranék a klozetra kedves paripámmal. Így is teszek, már nyeregben ülök mikor még egy utolsó körbe pillantást megengedek, s elindulok a parkba a kitaposott gyalogúton jó kis canga ez, jár a fejembe.

Klikk, tovább.

Posted in felépülés történetek. Tagged with .

3 Responses

Stay in touch with the conversation, subscribe to the RSS feed for comments on this post.

  1. Thanks for the insight. It brings light into the dark!

  2. Hey, that’s a clever way of thinking about it.

  3. This was so helpful and easy! Do you have any articles on rehab?

Some HTML is OK

(never shared)

or, reply to this post via trackback.