Kerék története

Hello evry badry
Ha már így belejöttem látván a reakciókat az üzenőfalon amit pozitívan könyvelek el, megjegyzem és köszönöm, tehát folytatom. Még mindig bicikli, és az a váz amit annak idején említetem a versenyen, ahol diszkriminális viselkedést produkáltam. Történt ugyanis, hogy amikor az első munkahelyemről elmenekültem, mert kicsit sok volt a fű a kelleténél, amibe még Amsterdamba is sikerült belekóstolnom, és elszálltam a bmx sztárság fílingjébe. Gondolhatjátok menyire offon kellett lennem, ha nem is igen gyakoroltam csak fejben. Mert fontosabb volt szívni-fújni, egyedül vagy bárkivel. Szóval, kicsi volt az esélye, hogy bármit is megmutassak azokból a trükksorokból amit elképzeltem, de ami késik nem múlik.
Ma már így gondolom.
Na szóval, a munkahelyemről kiléptem, mert túl szabadnak éreztem magam, és többet szerettem volna elérni az életben mint egy csarnokban fúrni, hegeszteni, szegecselni, összeszerelni + mi egymás. Csicskának éreztem magam, mert én egy laza
bmx-es vagyok, gondoltam.
Egy elég régi biciklim volt akkoriban, amit szeretem volna lecserélni. Erre egyszer alkalom is adódott, ugyanis az egyik bmx-es kollégám, aki akkoriban az USA-ban dolgozott, leértékelve vett egy biciklit amit hazahozott, hogy majd használja. De visszament dolgozni az államokba, a bicikli pedig itt maradt, hogy majd eladja. Egy másik bmx -es, aki barátként kezelt, s éppen nem volt biciklije úgy gondoltam, hogy megvesszük közösen ezt a kerékpárt cimboránktól. Meg is történt a tranzakció. Én kifizetem a bicikli nagy részét, amire szükségem volt. A maradékot pedig a barátom, akit nevezünk Q-nak az egyszerűség kedvért.. Igenám, de Q-nak nem volt elég pénze, sőt egyáltalán nem volt, most ahogy visszaemlékszem. Tehát elhoztam az ö részét hitelre, amit ö 2hét múlva akart kifizetni. Ami sajnos késett, pedig én mondtam neki, hogy az én fejem van a hurokban, de őt ez nem nagyon érdekelte. Úgy vettem észre még panaszkodott is, hogy így nem jó, meg úgy nem jók a cuccok. Pedig nagy része null kilométeres volt. Engem természetesen az Amerikában dolgozó cimbora ba……tott telefonon, hogy mikor viszem már az anyjának a fennmaradt összeget. Na, volt is miért nem a földön járni így utólag.
Nekem sem igazán feküdt az új kecajom, nehéz volt kicsit (szokatlan), de szép krómozott volt az egész. A szerepe annyi volt, hogy jó volt vele villogni a haverokkal a kocsmában, meg ha ittunk, elmenni a parkba vele. Akkoriban egy remek társasággal hozott össze a szél. Ismerkedésünk elején történt a következő eset.
Egy hétköznap kora délelőtt, nem is tudom már hol tértem magamhoz. De az embereket megtaláltam egy kerti kocsmában, volt náluk bor meg sungli. Mondanom sem kell ritka sz… volt a bor, még most is beugrik az íze, pffffff. Na mindegy. Délután egy körül én már rendesen be voltam állítva, és ekkor csapódott hozzánk két roma fiatalember, akiknek volt spanglijuk. Be is szívtunk velük, miközben a kisebbik elkérte a földön heverő kerékpárom kipróbálásra. Ez meg is történt, és biciklim odarakta vissza ahonnan elvette, utána visszaült hozzánk. Majd tovább italoztunk. Mondanom se kell, én akkor láttam őket először életemben. Majd elszívtunk még egy spanglit, s én akkor már olyannyira jól éreztem magam hogy a fűben elájultam. A kisebbik pedig, megint csak elkérte egy körre a biciklim, én meg odaadtam. Hát még jóhogy, egy ilyen jó spangliért… Bár már nem emlékszem hogy hogyan jeleztem a beleegyezésem az újabb körbe. Mindegy ö elvitte, én meg elájultam. Késő délután tértem magamhoz, és a többiek még ott voltak, de a jövevények és a kerékpárom sehol. Kérdeztem is a többiektől, hol van az én drágaságom, mire ők vállat vontak és megjegyezték, hogy én adtam oda kipróbálásra. AZ ADDIG OKÉ, DE HOL VAN A MÁSIK FIU? Kérdeztem. Erre nem jött válasz. Na remek, még jó hogy most vettem egy honapja se. F….a.
Rendőrség, feljelentés, várakozás, reménytelenség KÁOSZ. Rendőri részről állapotomat tekintve, egy hetes részegség nyomait magamon viselve azt a megjegyzés kaptam, LOPJAK MAGAMNAK MÁSIKAT. Viccesen, gunyorosan odaböffentve. Őrlődtem egy darabig. Később az egyik cimborámmal, akit nevezzünk T-nek, kitaláltuk, ha már ö kongázik én meg biciklizek, menjünk ki Amsterdamba utcaművésznek. Ő dobol én meg nyomom a cajgát. Amúgy is mennek ki most sokan a városunkból hasonló célokkal az ismerősök. De nekem ahhoz kellett egy bicikli amivel fellépek. Na jött is az ötlet, ha már engem b……….atnak az USA-ból telefonon, Q meg röhög a markába, ezért lehúzom róla a biciklijét. Amit ugye nem fizetett ki, de ha visszajöttünk Amsterdamból, majd visszaadom neki. Meg amúgy is, a közelben lesz a bmx VB, majd ott LOPOK magamnak másikat.
Q-ról tudni kell, hogy a családja olyan szinten elfogadott, hogy egy Karácsonyt, beleértve a szentestét is, náluk töltöttem. Szerettek, tiszteltek, én meg szeretem ott lenni, mert a mamája jól főzött és nem sokat kérdezett. Q pedig elszántan bizonyítani akart a sport terén. Szóval beállítottam hozzájuk, hogy nekem elegem van az amerikai ba…….tásból és úgy beszéltem meg az amerika kintlévőségünket, hogy a Q részét fedező alkatrészeket, ami valójában az egész kerékpár volt, elviszem a szüleihez. Ha Q nak megvan a pénze annak az ellenében visszakapja. Bedőlt. Néhány napra rá már az Amsterdamba tartó buszon ültünk T- vel. Természetesen Q kerékpárjának a társaságában. Szép húzás volt, a többit majd.
Klikk, tovább.

Pages: 1 2 3 4 5 6 7 8 9