Skip to content


Miklós története

Azt is tudtam már ekkora, hogy a két „főbűnös” az alkohol, és a szerencsejáték az életemben. Azt is tudtam, hogy én nem bírok el ezekkel, mivel, ha tudtam volna már, akkor megoldottam volna régen. „Embereimre” találtam az alkohol, a szerencsejáték tekintetében. Reménytelen esetnek tartottam már ekkora magam, és ráadásul szembesülnöm kellett mind azzal a pusztulással, amit magam mögött hagytam. Segítséget kellet kérnem. Egy ismerősömhöz mentem el, és mondtam, hogy kezdjünk valamit ezzel az „őrülettel”. Így kezdtem el járni négy éve egy nagyon jó pszichiáterhez, kognitív terápiára. A terápia alatt jutottam el az önsegítő csoportokhoz. Először a Névtelen Alkoholistákhoz kezdtem el járni. Mivel városomban nem volt Névtelen Szerencsejátékosok csoportja, így egy társammal alapítottunk egyet három éve. A doktornőhöz heti rendszerességgel jártam, amit édesapám finanszírozott. (ezt is, mind szinte az egész életemet).

Az önsegítő csoportokat egyre sűrűbben látogattam. „Megnyomtam”az egészet. Az elmúlt négy évben radikálisan megváltozott az életem. Három éve nem iszom, nem játszom. A doktornővel a mai napig tartom a kapcsolatot, csak már nem olyan rendszerességgel. A Névtelen Alkoholistákhoz már nem járok, de teszem továbbra is a dolgom a Névtelen Szerencsejátékosok helyi csoportjánál. A munkahelyeimen végre sikereket értem el. Az első munkahelyemen szerződés lejárta végett kellett elmennem. Mind szakmailag, mind emberileg megálltam a helyem. Ez jellemző a jelenlegi munkahelyemre is. Elkezdtem sportolni. Rendezem a családommal, az emberekkel való kapcsolataimat. Rendezem soraimat a múltammal. Szépen adogatom meg tartozásaimat. Megismerkedtem egy nagyszerű nővel, aki az életem értelme lett, el is vettem feleségül. Megerősödött a hitem, és Istenhívő lettem. Rengeteget tettem a felépülésemért, és Isten kegyelméből nem kell hódolnom a „hülyeségeimnek”. Olyan területekre léptem az elmúlt négy év alatt, amiket el sem tudtam volna képzelni korábban. Elkezdtem olyan emberré válni, ami mindig is szerettem volna lenni. Elkezdtem az igaz értékek mentén működni, mint a szeretet, becsület, önzetlenség, segítőszándék, korrektség. Megtanultam a szívemmel is működni, szinkronba helyezni az agyi működésemmel. Egyre jobban kezdem magam elfogadni, megismerni az „igazi Mikit”.

Az elmúlt négy év alatt elvégeztem még egy főiskolát (Addiktológiai Konzultáns). Ha Isten is úgy akarja, egyszer hivatásként fogok tudni segíteni az embereknek. A segítés addig is megmarad a hétköznapi életben. Végre kezdem felelősségteljesen élni az életemet, és talán sikerül saját családot is alapítanom (amiről már egyébként letettem régebben). Isten nálam megtette azt a csodát, amire én nem voltam képes. Ő az első, és a legjobb üzlet a számomra a Világon.

 

Posted in felépülés történetek.

0 Responses

Stay in touch with the conversation, subscribe to the RSS feed for comments on this post.

Some HTML is OK

(never shared)

or, reply to this post via trackback.