Skip to content


Juhászné Galambvári Csilla

Amikor még én jelentkeztem szociális munkásnak nem tudtam, hogy ilyen széles területen dolgozhatok majd. Azt tudtam, hogy emberekkel akarok foglalkozni, megérteni, segíteni őket. Lehettem volna tanár is, hisz is akkor is segítek, de én nem szerettem volna korlátokat a munkában. Nemcsak a gyerekekkel hanem felnőttekkel is szerettem volna foglalkozni. És bár tudtam, hogy a világot megváltani nem tudom, de hatással akartam lenni az emberek életére

Már főiskolai tanulmányok kezdetekor biztos voltam abban, hogy segíteni szeretnék az embereken.

Pontosan még nem tudtam, hogy hogyan, de azt tudtam, hogy ez lesz a hivatásom. Idővel világossá vált, hogy a szenvedélybetegek segítése lesz a feladatom, így a főiskola utolsó évében el kezdtem dolgozni a nagykállói Pszichiátriai Szakkórházban kórházi szociális munkásként.

Aztán miután családom lett és édesanya lettem, szembesültem nehézségekkel, megtapasztaltam dolgokat, így örömmel vállaltam el a munkát a nyíregyházi Családsegítő Szolgálatnál, ahol a munkaerő piaci tanácsadás mellett családokkal komplexen foglalkoztam. Időközben rájöttem, hogy a gyermekekkel, fiatalokkal is szót értek. Több csoportot tartottam nekik is, és a sok segítség, megoldási lehetőség mellett, tanulhattam is tőlük. Majd Drogambulancián eltöltött idő, valamint a Szenvedélybetegek Nappali ellátásában dolgoztam, ahol egyéni és csoportos foglalkozásokat tartottam szenvedélybetegeknek.  Ez az élmény meghatározó volt számomra, így nagyon örültem, mikor az Adelante Alapítványhoz csatlakozhattam. Hisz a hivatásom itt találkozott: prevenció és a fiatalokkal történő munka, a másokon való segítés.

 

 

0 Responses

Stay in touch with the conversation, subscribe to the RSS feed for comments on this post.