Skip to content


Interjú Novák Péterrel

Mit gondol, mit tapasztal a fiatalok szórakozási szokásairól/kultúrájáról?
A mindennapokat az infokommunikáció, a mikroközösségek kohéziója határozza meg. A közösségi oldalak virtuális élete olykor kendőzi a valóságot, talán éppen ezért vannak nehéz helyzetben a szülők is. Lényegesen durvább szabályok érvényesek napjainkban, pedig olyan számítógépes játék ez, ahol egy életünk van. Az őszinteség ősi törvényét azonban nem írja felül semmi, tehát csak bátran kutassa egymást felnőtt, fiatal egyaránt. Ahogy mondani szokás, kínos kérdés nincs, csak kínos válasz.
Amúgy a web2 számtalan értékes történésnek is helyet ad, civil szervezetek, kultúrkörök adnak egymásnak randevút felületein, így, némi egészséges orientációval segítve a serdülőket, több, és izgalmasabb irányt is megmutathatunk a korábban említett kétpólusossággal szemben.
Ön szerint a mai társadalmi folyamatok hatással vannak a fiatalok drogfogyasztási szokásaira? Ha igen: erősítik vagy gyengítik a drogfogyasztást? Ha erősíti miben és hogyan?
Mindenképp, de ezen belül jelentős szerepe van a kultúra változásának is. Amíg nincs alternatívája a mindenható médiának, vagy nem születik meg az abban dolgozók felelőssége, nem lesz tapasztalható pozitív változás. Ebben az értelemben válaszoltam a kérdés második felére is. De hogy egy költőit én is feltegyek: mi az érték? Mert ezen múlik minden.
Ön szerint talpra lehet e állni? Ha igen, akkor hogyan?
Kérdés, hogy miből? Elvonatkoztatva a témától, van például a szegénységnek egy ördögi struktúrája, miszerint magunktól képtelenek vagyunk változtatni azon. Ez, globálisan nézve, szinte minden probléma megoldására áll, ahogy a mozisláger is mondja: egyedül nem megy! Nehéz partnereket találni egy végtelenül magányos korban.
Mit gondol, mi segíthet egy szenvedélybetegnek, hogy a gyógyulás útján elinduljon?
Távolról mindig nagyon okos az ember… Nyilván valamiféle objektivitás, a tükörbe nézés bátorsága, de hát teremtett világunk szubjektív valóságok összessége! Ilyen értelemben nincs két egyforma eset, mint ahogyan két egyforma ember sem. Ezért is nehéz a problémákat központosítva és/vagy törvényileg szabályozva kezelni. Nem gyógyít mindent a kalmopiryn, sem a büntetés. Hatalmas szerep jut, vagy kellene, hogy jusson ebben a civil kurázsinak, ez pedig hatékonyabb állami szerepvállalás nélkül elképzelhetetlen.
Hogyan oldja meg a problémáit?
Igyekszem változtatni rajtuk, vagy együtt élni velük, mert igenis, vannak ilyenek! Tán az eddigiekből is kiderült, hogy mindig közösségben éltem, gondolkodtam. Az így, közösen megélt élethelyzetek jelentős részéről aztán rendre bebizonyosodik, hogy megoldhatóak.
Mi lendíti át a mindennapi nehézségeken?
A barátaim, a családom. No meg a lemondás készsége. Ezt bizony mindennap gyakorolnom kell…
Milyen pozitív példát tud mondani a saját életéből?
Autodidakta ember vagyok, a világ megismerésének vágya mindig felülemelt a napi problémákon. Az irodalom, a színház, a zene, akár olvasóként, nézőként, hallgatóként is választ adott a létezés értelmét feszegető kérdéseimre. A műveltség, az ismeretek kifogyhatatlan üzemanyagként hajtanak előre mindenkit.
Mit üzen a fiataloknak?
A cselekvés szabaddá tesz!
Köszönjük szépen az interjút!

Posted in média. Tagged with .

0 Responses

Stay in touch with the conversation, subscribe to the RSS feed for comments on this post.

Some HTML is OK

(never shared)

or, reply to this post via trackback.