Skip to content


Interjú Novák Péterrel

novak-peter-1Novák Péter színész, énekes, szövegíró, zeneszerző, műsorvezető, a Kimnowak zenekar megalapítója, és tagja, valamint a Beugró c. műsor vezetője egyszemélyben. Ezúttal a sokoldalú hírességgel készítettünk interjút.

Kérem, mutassa be magát!
A kérés jogos, általában minden interjú így kezdődik… Nyilván akad némi definíciós nehézség a személyemmel kapcsolatban, hol a tévében, hol a színpadon, hol a közéletben „ugrálok”. Maradjunk a kultúrmunkás kifejezésnél, talán ez egyszerre takarja az előadót, és az előadnivalót is.
Milyen fontosabb szerepei vannak most az életben? Ezek közül melyik az a három, amelyikhez erősen kötődik?
A szerepeket meghagyom a színpadnak, gondolatokat, vállalásokat, „ügyeket” tartok fontosnak. Zene, tánc, színház, társadalmi tevékenység, televízió. Bár akad némi tülekedés a sorrendet illetően, ezt általában az ötletek határozzák meg, no meg a lehetőségek. Igyekszem integrálni a tevékenységeimet.
Mit kap feladatoktól és mit ad bele?
Apait, anyait, ahogy mondani szokás. Máshogy nincs is értelme. Az élet tapasztalati szakma, és túlságosan rövid ahhoz, hogy csak úgy lóbáljam a lábam. Volt erre is precedens, de egy idő után nem éreztem magam jól a bőrömben.
Mit jelent Önnek a zenélés, a színészkedés?
Ajándékot a sorstól. Nem mondom, kemény meló, de mit mondjon az, aki három műszakban dolgozik egy szövőgyárban azért, hogy eltartsa a családját? A csillogás néha elfeledteti milyen igazságtalanságok jellemzik társadalmunkat. Elakadásaim esetén – kellő arcpirulások mellett – ezt idézem fel magamban…
Mit gondol hol a határ az egészséges szenvedély és a függőség között?
Továbbgondolva az előző válaszomat: a függőségek tartanak életben minket, embereket! Függőségben élünk a szeretteinkkel, a munkánkkal, morális értékeinkkel, és természetesen a kifejezés a negatív tartományban is létezik. Személyes véleményem szerint ezek egyensúlyának a megteremtése lenne maga a feladat. Nem könnyű, valóban.
Milyen szimbólumot társítana hozzá?
Legyen akkor a mérleg. Az isteni egyensúly. Az, hogy egyszerre vagyunk „adó” és „kapó” ágon létezésünk kapcsán.
A munkája során hogyan látja a fiatalok szerhasználatát?
Nehéz kérdés. Mintakövető társadalomban élünk. Alkoholok, gyógyszerek, stimuláló termékek hagyományos csapdáiban. Csak a szerek változtak meg, nem az okok. Így a hibát elsősorban magában keresse a felnőtt társadalom! Az pedig nagyon egyszerű: polarizálódott a világkép, mindent teljesítményben, sikerben, fogyasztásban mérünk. Ennek ellentéte pedig a vesztes, az élhetetlen, a lúzer. Lehetetlenség ennyire leegyszerűsíteni egy olyan szofisztikált folyamatot, mint a személyiségfejlődés…
Klikk, tovább.

Posted in média. Tagged with .

0 Responses

Stay in touch with the conversation, subscribe to the RSS feed for comments on this post.

Some HTML is OK

(never shared)

or, reply to this post via trackback.